Támogatók

Tervek

Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék
Szegedi Tudományegyetem
Természettudományi Kar

Az elmúlt 28 év alatt a Kiskörei Vízlépcsõ és Tározó edényes flórája átalakult. Ez a folyamat napjainkaban is tart. A tározó területén található magasabbrendû fás- és lágyszárú növényfajok száma már megközelíti a százat. Ennek a folyamatnak részét képezi az is, hogy a növényzet területi aránya évrõl-évre növekszik, így pl. a vízi- és mocsári növényzet egyre nagyobb területeket hódít el a nyílt vízfelület rovására. A növekedés mértéke eltér a különbözõ medencékben, jelezve, hogy a tározóban jelentõsen eltérõ élettájak alakultak ki.

Növényökológiai vizsgálatok alapján, összesen 14 jellemzõ növénytársulást és ezeknek több mint 30 különbözõ szintû cönotaxonómiai egységei különíthetõk el a területen.

Ezeknek a társulásoknak területi részesedése napjainkra elérte 68 km2-t, ami annyit jelent, hogy mára a tározó 53.9 %-át borítja magasabbrendû növényzet. Ebbõl az erdõtársulások (Salicetum albo-fragilis), telepített erdõk és újulatok 23.34 km2-t, a mocsárréti növénytársulások 0.95 km2-t, vízinövény társulások 22.03 km2-t és a mocsári növénytársulások 23.34 km2-t foglalnak el.

A tározó uralkodó vízinövénytársulása a rucaöröm-sulyomhínár (Salvinio-Trapetum). Ennek a társulásnak (asszociációnak) jellemzõ faja a sulyom (Trapa natans L.). Ez az asszociáció -és ennek szubasszociációi- szinte mindenütt elõfordul a tározóban. Területi növekedése évrõl-évre szembetûnõ. Napjainkra ez az érték elérte a 16.27 km2 -t, ami a tározó összterületének (127 km2) több mint 12%-a.

Mocsári növénytársulások közül a keskenylevelû gyékényes (Scirpo-Phragmitetum typhetosum angustifoliae) az uralkodó. Nem ritka, hogy egyveretû állományai akár több km2-i területet is elfoglalnak.

Abádszalóki-medence

Az Abádszalóki-öbölben a vízi- és mocsári növényzet térhódítása a többi medencéhez képest a legcsekélyebb. Az öbölre a nagykiterjedésõq nyílt vízfelület a jellemzõ. Nagyobb vízi- és mocsári növényállományok csak I., II., III. és IV. öblítõcsatornák környékén és a Telekháti rész prtszegélyi régiója mentén alakultak ki. A terület D-K-i és D-Ny-i része szinte vízinövényzet mentes, csak kisebb polikormon foltok, mint pl a hínáros békaszõlõhínár (Myriophyllo-Potamogetum potamogetosum perfoliati), jelzik jelenlétüket. A medence hullámveréstõl védettebb öbleiben szinte azonos területi arányban fordulnak elõ a rucaöröm-sulymoshínár (Salvinio-Trapetum) és a tündérfátylas-sulyomhínár (Trapo-Nymphoidetum nymphoidetosum peltatae) társulások. A korábbi években csak itt, az Abádszalóki öbölben lehetett megtalálni a legkisebb virágos (vízi) növényt a Vízidarát (Wolffia arrhiza (L.) Wimm.). Napjainkra a tározó több pontján is megjelent.

A tározó ezen a szakaszon területileg beszûkül, ezzel mintegy "koncetrálja" a felette lévõ medencék növényzetét. Vízi- és mocsári növényegyüttesek mozaikjai jellemzi ezt a szakaszt. Itt együtt található meg, a sárga nõszirom (Iris pseudacorus L.), a virágkáka (Butomus umbellatus L.) és az ágas békabuzogány (Sparganium erectum L.) a különbözõ vízinövény együttesekkel.

Jelentõsebb vízi- és mocsári növénytársulások a medencét szegélyezõ sekélyebb, nyugodt vizõq területeken, pl. Kozma-fok, Danyi puszta, V. öblítõ csatorna környékén és a Kis -Tiszát övezõen alakultak ki. Korábban a Sarudi öblöt -elsõsorban a Kozma-fok környékén- a gyönyrõq látványt nyújtó tündérfátyol (Nymphoides peltata (Gmel.) Ktze.) polikormonok jellemzeték. Napjainkra, ebben a medencében is a sulyomos túlsulyba kerültek. A széltõl védett öblökben a rucaöröm-sulyomhínár (Salvinio-Trapetum) társulás több szubasszociációja fordul elõ [pl. nagy tüskéshínáros (Salvinio-Trapetum najadetosum marini) és pongyola rencés sulyomhínár (Salvinio-Trapetum utricularietosum negleti)]. A hullámveréstõl nem védett, nyílt víz felöli partszakaszok jellemzõ társulása az imbolygó békaszõlõ hínár (Potamogetum nodosi). Mocsári növénytársulások közül a domináns keskenylevelõq gyékényes mellett, elõfordul a harmatkásás-békabuzogányos (Glycerio-Sparganietum) társulás is.

Növényzet szempontjából a legdinamikusabban fejlõdõ medence. Az itt található holtmedrek (Óhalász Holt-Tisza, Csapói Holt-Tisza) növényvilága teszi botanikailag is különlegessé e területet. Ezekben holtmedrekben tenyészik a tározó egyik legszebb társulása a tündérrózsahínár (Nymphaeetum albo-luteae). Igaz a tündérrózsa (Nymphaea alba L.) kisebb-nagyobb állományai másutt is megtalálhatók (pl. Valki medencében, Tiszafüredi Holt-Tiszában), de összefüggõ, más vízinövény együttesekkel kevert állományaiban csak itt gyönyörködthetünk. Kora tavasszal az Óhalász Holt-Tisza partján a nyári tõzike (Leucojum aestivum L) virágzik. Ebben a medencében fordul elõ, a nyár közepén virágzó, rovaremésztõ vízinövény, a pongyola rence (Utricularia australis R. Br.) legnagyobb állománya is.

Tiszavalk a különbözõ növényi élõhelyek szempontjából a legmozaikosabb medence. Ezen a helyen szinte mindegyik hínár- és mocsári növénytársulás képviselteti magát. A sulyom (Trapa natans L.) térhódítása itt a legerõterjesebb. További hínár növények közül tömegesen elõfordul az apró békalencse (Lemna minor L.), a bojtos békalencse (Spirodela polyrrhiza Schleid) és az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum L.), melyek karater fajai a békalencse hínárnak (Lemno-Spirodeletum). A nagy- (Najas marina L.) és kis tüskéshínárnak (Najas minor All.) jelentõs állományai találhatók meg itt. A medence morotváiban a tündérrózsán (Nymphaea alba L.) és a vízitökön (Nuphar lutea (L.) Sm.) kívül nem ritka, a szubmerz-gyökerezõ életmódú, gyõqrõqs- (Myriophyllum verticillatum L.) és a füzéres süllõhínár (Myriophyllum spicatum L.). A tározó területén csak itt fordul elõ a békatutaj-kolokánhínár (Hydrochari-Stratiotetum) társulás jellemzõ faja a kolokán (Stratiotes aloides L.). Ez a faj az elmúlt években jelent meg a Háromágú nevû morotvában.

Az Egerpatakban és környékén, különössen nyár végén, a sulymot felváltva, a víz felszínén úszó vízipáfrány, a rucaöröm (Salvinia natans All.) egybefüggõ "szõnyeget" alkot.

A mocsári növények közül érdemes megemlíteni a rizsgyékényt (Typha laxmannii Lepech.), mely egyszerûségében is gyönyörû növény, szintén ezen az élõhelyen él.

A régen dús vízi- és mocsárivegetációjú holtág napjainkar is megõrizte-e sajátságát. A tündérrózsa (Nympaea alba L.) állományai már az 1950- es 60-as évek óta ismert volt. Az elárasztás után viszonylag korán megjelent itt is a tündérfátyol (Nymphoides peltata Ktze.) az imbolygó békaszõlõ (Potamogeton nodosus Pior.) és a sulyom (Trapa natans L.). Helyenként az üveglevelû- (Potamogeton lucens L.) és hínáros békaszõlõ (Potamogeton perfoliatus L.) fajok ékesítik a partszegély vizeit. Mocsári növényfajok közül, hasonlóan az elõzõ medemcékhez, tömegesen fordul elõ a keskenylevelû gyékény (Typha angustifolia L.), a nád (Phragmites australis (Cav.) Trin.), a sárga nõszirom (Iris pseudacorus L.), a virágkáka (Butomus umbellatus L.), az ágas békabuzogány (Sparganium erectum L.) és helyenként a nyílfû (Sagittaria sagittifolia L.).